Busa bemutatkozik :-) Üdv minden két- és négylábú olvasónak! :-) A nevem Busa. Nem azért kaptam, mert a kedvenc eledelem a hal (pedig de!), hanem azért adta a kétlábú Mami a találó nevemet, mert a fejem kissé… hm… kerekded. :-) Azon gondolkodom, mire is emlékszem még az életem Mami előtti idejéből… Szerencsére nem sok mindenre, nem osztott túl jó lapokat kezdésnek az Élet. De mindez megváltozott, amikor a Mamihoz kerültem. Akkor már nem kellett a falatokért megküzdenem, és nem áztam-fáztam… Ugyanakkor, nyilván a régebbi tapasztalataim miatt, nem voltam egy ölbecica, nem bizalmaskodtam csak úgy senkivel… Teltek-múltak a napok, aztán a Mami elvitt a hordozóban egy ismeretlen helyre. Mint utóbb kiderült, orvoshoz kerültem, ahol rengeteg idegen állat szagát éreztem, ezért féltem, hogy mi történik velem… Talán az volt a baj, hogy nem voltam bújós?? Most biztos haragszik rám a Mami, és ezért itt fog hagyni… Bizony, rettegtem az ismeretlentől… Aztán elaludtam, és mire magamhoz tértem, bár homályosan láttam még, rögtön felismertem: ismét otthon vagyok! Akkor a Mami mégse haragszik rám… :-) Beszélt hozzám, és megint elmondta, amit előtte is, csak akkor nem figyeltem oda, hogy most már biztos nem lesz kiscicám, és hosszú-hosszú évekig még együtt leszünk. :-) Jaj, de jó! :-) Lassan teltek az évek, és egy tavaszi napon a Mami elvitte egyik kolléganőmet, Tapsit. Gondoltam, biztos sétálnak egyet, mióta Tapsi is benti bundás, még nem volt kint ő se. Bár, ha magamból indulok ki, nem is feltétlenül akarunk újra kinn lenni… De Tapsi nem jött vissza… Kérdeztem a Mamit, de persze hiába beszélek, nem tud macskául (se). Bezzeg mi, macskák, perfekt beszélünk minimum négy nyelven: macskául, egérül, patkányul, emberül. Na, ennyit az evolúcióról… :-) Rövid idő múlva, a legnagyobb rémületemre azonban a Mami megfogott és betett a hordozóba, s elvitt…. Másra se bírtam gondolni, mint hogy most engem is eltüntet, mint szőrös kolléganőmet… Na ja, nem vagyok túl pozitív, elismerem, no de az én előéletemmel, nem meglepő… Természetesen, ezúttal is ok nélkül aggodalmaskodtam. Mami elvitt egy szép helyre, és csodálkozva konstatáltam, hogy Tapsi kolléganő is itt tartózkodik. Persze a magam módján, azonnal kirohantam a hordozóból, és rögvest menedéket kerestem, elbújtam a szekrény alá. Egy ideig éjjeli bagoly üzemmódban működtem, csupán a legalapvetőbb szükségletekre merészkedtem elő. Aztán egyre többször dugtam ki az orromat napközben is, és végül megbarátkoztam a helyzettel. Ebben segített az Apukánk is, aki szintén rengeteget játszott velünk, és finomabbnál finomabb falatokkal kényeztetett… :-) Ő volt az, aki rájött, hogy merre bújhattam, mert a Mami össze-vissza keresgélt, de persze nem talált rám… Bújócskában (is) profi vagyok, no… :-) Egyre elégedettebb lettem, úgy éreztem, eljött az én időm… Utólag visszagondolva, kissé elszaladt velem a ló, nemcsak Busa lettem, de basa is… Jólesett végre vezető pozícióba kerülni, én álltam a hierarchia csúcsán. Sajna, később fordult a kocka… Már egész jól kijöttünk Tapsival, ritkultak a veszekedések közöttünk, midőn a Mami hozott egy szőrös kollégát… Hát, nem repestünk az örömtől… Gondolom, ez érthető. Pláne, hogy ez a macsek nemcsak tejfölösszájú, de kandúr is. (bár aztán ahogy mesélte, Mami már őt is orvoshoz cipelte egy rövid műtét erejéig). Hmmm, a Maminak biztos valami doktormániája van, minden macskát előbb-utóbb orvoshoz visz, hogy hosszabb életű legyen… Persze, ez engem tekintve, érthető is. Na de a többiek? Azok nekem pont jók voltak úgy, ahogy voltak… Az új bandatag, Tigris, bizony hamar átvette az uralmat. Garázdálkodott, mindkettőnket terrorban tartott…. És láss csodát, egy napon elvitte a Mami… Határtalan boldogok lettünk Tapsival. Ezután ezerszer annyit bújtam hálásan az Apukámhoz, a legmagasabb hangerőn doromboltam Neki. :-) Csakhogy... Az örömünk nem tartott sokáig. Hát nem visszahozták!!! Hallatlan!!! Büntetésből Apukámra szúrós szemmel néztem, sőt, nem is sündörögtem körülötte… Érezze a neheztelésemet… Hadd szenvedjen… Tigi viszont a második érkezése után sokkal nyugisabb lett, nem akart mindenáron uralkodni rajtunk. Végül, amikor ideköltöztünk az otthonunkba, sokkal barátibbá vált a viszonyunk. Az a nap már eleve rendkívül korán indult, még macskaszemmel nézve is. Nagy jövés-menés, felfordulás, éreztük, hogy valami történik… Valóban történt. Költöztünk. Elsőnek engem akartak vinni a hordozóban, de persze nem képzelik, hogy az lesz, amit a Kétlábúak akarnak… :-) Bevetettem a szokásos bújós trükkömet, és ezért kénytelenek voltak elsőnek Tigit vinni. Minket magunkra hagytak Tapival. Ketten együtt reszkettünk, és felváltva dobtuk fel a szörnyűbbnél szörnyűbb forgatókönyveket, hova is tűntek el… Azután visszajöttek. Már Tigi nélkül. De a hordozó, az üresen náluk volt. Utána megint én lettem volna a célpont. Na ja, de én nem hagytam magam. Tudatosítva a hozzáállásomat, folyt a vér mindegyikükből. Így beérték Tapsival. Hagyta magát befogni. Így könnyű… Ekkor már egyre erősebben rettegtem… Mi lesz, ha itt maradok, teljesen egyedül??? Magányosan, s étlen-szomjan fogok itt pusztulni… Elvitték már a legelején a macskafát, a tálkáinkat, a játékainkat, és legfőképpen, egyetlenegy szem kaját sem hagytak itt!!! Micsoda rémlátomás!!! Aztán mégiscsak visszajöttek. Értem!!! Most már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy tényleg kellek nekik. Persze, ez teljesen érthető is. Ilyen macskát nem találnak, mint én! Jó, nyilván próbálkoztak, biztos Tigi azt állította, majd olyan lesz, de hát hozzám fogható nincs… :-) Elhoztak ide az otthonunkba. Ekkor jöttem rá, hogy hiszen Tigi és Tapi már itt várnak. Na ja, azért kellett egy kis győzködés még… Hisz eleinte a szokott módon bújtam el, ezúttal a kanapé mögé. Azonban Tigi hozzám jött, folyton a fülemet rágta, milyen klassz idekint, meg hogy higgyem el, ez igazi macskaparadicsom!!! Tágas, világos lakás, mindenütt rengeteg macskapolc, dobozhegyek, hívogatóan pihe-puha pokrócok, a megszokott macskafánk, a toalettünk, a tálkészletünk, a szokott ízletes falataink várnak…. Úgyhogy hagytam magam meggyőzni. :-) Azóta is együtt vagyunk. Igazad volt, Tigi! :-)

We use cookies

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.