Sziasztok!
Tapsi vagyok. Macska. Nem, nem nyul. :-) A nevemet a különleges tappancsomrol kaptam.
Ahogy mondani szokas, nehez gyermekkorom volt. De arra mar nemigen emlekszem. A bundas Anyukam nagyon szeretett, ez biztos. Mi, macskak, kivalo anyukak vagyunk. De ettöl meg nem volt egyszerü eletünk, sokat faztunk, eheztünk. Azonban egy napon a ketlabu Mamim magahoz vett, miutan nagy nehezen hajlando voltam engedni magam megfogni. Attol kezdve valtozott az eletem. Mar csak bent, a szobaban eltem. Az ujabb jelentös valtozas kis idö utan törtent meg, mikor betett a macskahordozoba. Elvitt az orvoshoz, ahol a doktor bacsi megmütött, hogy hosszabb eletü lehessek, kiscicak nelkül. Azutan hosszu ideig nem utaztam a hordozoval. De egy szep tavaszi napon, miutan elötte sokat beszelt nekem, csak nem figyeltem ra, ismet beletett es utra keltünk. Egyszercsak megerkeztünk egy idegen szagu helyre, ahol nem volt sem macska, sem mas allat... Ketlabu sem... Benne hagyott a dobozban, hogy a magam tempoja szerint fedezzem fel az ismeretlent. :-)