Sziasztok!

 

Tapsi vagyok. Macska. Nem, nem nyul. :-) A nevemet a különleges tappancsomrol kaptam.

Ahogy mondani szokas, nehez gyermekkorom volt. De arra mar nemigen emlekszem. A bundas Anyukam nagyon szeretett, ez biztos. Mi, macskak, kivalo anyukak vagyunk. De ettöl meg nem volt egyszerü eletünk, sokat faztunk, eheztünk. Azonban egy napon a ketlabu Mamim magahoz vett, miutan nagy nehezen hajlando voltam engedni magam megfogni. Attol kezdve valtozott az eletem. Mar csak bent, a szobaban eltem. Az ujabb jelentös valtozas kis idö utan törtent meg, mikor betett a macskahordozoba. Elvitt az orvoshoz, ahol a doktor bacsi megmütött, hogy hosszabb eletü lehessek, kiscicak nelkül. Azutan hosszu ideig nem utaztam a hordozoval. De egy szep tavaszi napon, miutan elötte sokat beszelt nekem, csak nem figyeltem ra, ismet beletett es utra keltünk. Egyszercsak megerkeztünk egy idegen szagu helyre, ahol nem volt sem macska, sem mas allat... Ketlabu sem... Benne hagyott a dobozban, hogy a magam tempoja szerint fedezzem fel az ismeretlent. :-) 

Kicsit kesöbb megerkezett az Apukam is, bar akkor meg nem tudtam, hogy Ö az... :-) Lassacskan elömereszkedtem, ovatosan közlekedni kezdtem, es eszrevettem az uj WC-t, a macskafat, az uj jatekokat, a finom falatokat, a regi ismerös tanyeromban. :-) Jatszottak velem, sokszor, es rögtön bevettem magam a Papam szivebe... Persze, ez teljesen erthetö is.:-) Rengetegszer mondja: a Tapsi, az a Tapsi. Ilyenkor ugy melegszik a szivem... Erzem, hogy mennyire szeret... Ez kölcsönös... :-) Pislogok Ra ezerrel, meg odabujok Hozza... Nyomom a dorombot maximalis hangerövel... :-)

A teljes boldogsagom arnyalta a teny, hogy egy idö utan egy kolleganöm erkezett. Nem ertem, miert nem voltam elegendö... Hat nem adtam eleg szeretetet meg kedvesseget??? Sajnos, a gond az volt, hogy Busa ket het utan fönöknek nevezte ki magat, es allando tamadasoknak voltam kiteve reszeröl... Aztan honapok alatt normalizalodni kezdett a helyzet, erre idehoztak nekünk egy ujabb bundast... Hallatlan!!! Fel nem fogom, miert kellett... :-) Teteztek ezt azzal, hogy az uj szörös kollega egy kis (koronaekszerek nelküli) kandur volt, kölyök, es folyvast izgett-mozgott, total az ellentetem, abszolut extravertalt.... 

Sokszor allt a bal, verekedes sürün fordult elö, egy idö utan aztan eltünt, elvittek... Na, akkor felszabadultunk Busaval, örömtancot jartunk, halasak voltunk, hogy vegre visszaallt a regi rend.

Korai volt örülnünk... Visszahoztak... Biztos mar lejart a szavatossagi ideje... :-)

Ugyanakkor valami erezhetöen megvaltozott, Tigi mar nem volt olyan megveszekedett, eleinte hatarozottan visszafogottan viselkedett... Az igazi valtozas pedig kicsit kesöbb következett be, amikor költöztünk.

Mert egyszercsak erzekeltük, hogy mindenki jön-megy, pakol, hurcibal mindent, felforgattak az egesz lakasunkat, es elökerült a regi hordozo is. Bennem ambivalens erzesek ebredtek... Elvittek, aprankent mindnyajunkat... Elsönek persze Tigi, hisz mindent kivancsian szemlelt. Mi Busaval teljes egyetertesben elrejtöztünk, szokott kedvenc szekrenymelyemben rettegtem, hogy mi lesz meg itt...

Aztan engem finoman betessekeltek a dobozba, s miutan megerkeztünk, lattam, itt var Tigi. Rendes volt hozzam, beszelt, elmondta, milyen jo ez az uj hely, milyen tagas, vilagos, mennyi polc es buvohely var itt rank... Igazi macskaparadicsom!!! :-) Mar vart rank az ismerös macskafa, a megszokott WC, a regi taljaink, a jatekaink... Arra gondoltam, nem is lesz olyan rossz itt... Es milyen igazam lett!!! :-)

Utolsonak Busa jött a hordozoban, vele kemeny harcot vivtak, valodi veraldozat aran sikerült csak becserkeszni. Aztan bar kisurrant a dobozbol, a kanape alatt rettegett vagy ket napig. Onnan is csak Tiginek köszönhetöen bujt elö, mert szolidaritasbol bebujt melleje, es meselt a szobarol, a szuper polcrendszerröl, az oriasi agyrol, a kivalo mozizast nyujto hatalmas ablakokrol, vilagos ajtokrol. Elöbb csak ejnek evadjan mereszkedett elö Busa, az alapvetö szüksegletek miatt, aztan megbatorodva, elöl maradt mind hosszabb idöre nappalra is. Az akklimatizalodasunkat nagymertekben megkönnyitette a bundas kollegank. Azota is igy együtt vagyunk. :-)

Köszönjük, Tigi!!! :-)

 

We use cookies

We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.